Berlinben a föderalistáknál jártam egy ifjúsági konferencián, mely "Európa Megmentése" címmel az egyesített Európa eszméjére leselkedő veszélyeket vitatta meg. Volt szó a bevándorlásról, a populizmusról, és a nemzetállamok európájáról is. A konferencia csúcspontja egy kerékpáros demonstráció volt, melyen a Berlini és több nemzetközi európai fiatal saját készítésű zászlókkal, mellényekkel földíszítve, megafonnal kántálták hogy “no borders, no nations, united celebrations” (határok nélkül, nemzetek nélkül, egyesítve ünneplünk). Egy magyar vendégtársammal Dénessel a Minority Safepack egyik kidolgozójával átbeszéltünk pár idealizmusukban rejlő logikai gyengeséget, majd igyekeztünk kicsit kiegyensúlyozni a vitákat. Szijjártó Newsnight-os interjúja láttán mintha elgondolkodtak volna, viszont a migráns-menekült közötti választóvonal legtöbbjük számára már gordiuszi csomónak bizonyult. Az 50 részvevőből legalább 45 fiatal szerint az EU belső rendszerét az amerikai példáról kellene modellezni, ezentúl az európai népeknek kötelessége lenne otthont nyújtani a partra érkezőknek.
Furcsálltam a disszonanciát a föderalista fiatalok világnézete és a 2018-as európa politikai valósága között. Eszembe jutott Szalai Zoltán cikke mely részletesen kifejti a nyugati egyetemi világ liberális mivoltának okait. Elgondolkodtam- ha az egyetemek elitje ragaszkodik egy süllyedő ideológiai irány fenntartásához, az új generációk a tanteremből kilépve nem lesznek összhangban a valósággal.
Ekkor ébredtem rá hogy ez a folyamat talán tudatosan gerjesztett. Ha a szellemi elitnek nem tetszik az aktuális európai politika iránya, az általuk irányított rendszert felhasználhatják arra hogy olyan értelmiséget termeljenek, mely az általuk megszabott értékrendszer mechanikájának megfelelően gondolkozik, erre építve cselekszik. Ahelyett hogy a diákok kezébe adna eszközt- maguk a diákok válnak eszközzé. Lassú, csaknem láthatalan művelet- egyenlőre tétlenül nézzük. Erről Renaud Camus francia konzervatív gondolkodó Grand Ramplancmant (Nagy Felcserélés) elmélete jut eszembe, mely végső soron totalitarianizmusba véli torkollni a modern világ tapasztalható változásait. Camus szerint ennek egyik fő elve a népesség felcserélése: azaz hogy “az uralkodó elitek módszeresen cserélik fel a tősgyökeres európai lakosságot nem európai eredetű népcsoportokkal”.
Úgy vélem aminek Európában szemtanúi lehetünk az nem más mint egy lappangó szellemi felcserélés, mely hosszú távon ezt a népességcserét is elősegítheti. A liberalizmus elé táruló ösvény ködbe borulni látszik- de míg a tudományos elit saját eszközévé kovácsolja az új generációkat, Európa jövője is bizonytalan.
