Európa történelme csaknem egy évszázadon át világvezető státuszra aspiráló államok versengésének eredményeként volt értelmezhető. A hidegháború vége és az európai integráció viszont új, békésebb korszakot jellemez. A fegyveres konfliktusok egyre inkább diplomáciai vagy gazdasági konfliktusok alakját öltik a 2000-es évek óta Európában. 

Hogyan értelmezzük az európai politikát a 21. században? 

John Lewis Gaddis szerint a hidegháború utáni korszakot az integráció és fragmentáció versengése jellemzi. Gaddis szerint az integráció elemei a kommunikációs forradalom, gazdasági egymásrautaltság, közös biztonsági megoldások kidolgozása, valamint ezen elemek kombinációjának eredményeképpen a szabad ötleteken és béke fenntartásán keresztül való integráció. Ezen elemek alternatívájaként a fragmentáció alapelemeit a nemzetelvűségben és a gazdasági protekcionizmusban látja. 

Gaddis bár amerikai, nem elfogult az integráció elemeinek mértéktelen támogatásával kapcsolatban. Belátja hogy az emberek, árucikkek, és technológia gátlástalan nemzetközi áramlásának nem feltétlenül pozitív a hosszútávú hatása, sőt a nemzeti szuverenitás és a nemzeti identitás végét jelentheti. Ezzel szemben a szélsőséges nacionalizmus és a gazdaság túlzott korlátozása szintén nemkívánatos eredményt hozhat, Gaddis szerint végül anarchiába fullad. 

A fékek és ellensúlyok rendszeréből kiindulva Gaddis ezen két erő egymás általi ellensúlyozását ajánlja a politikai egyensúly fenntartása érdekében. Óvaint, hogy míg az integráció elemei újabbak, a fragmentáció gyökerei történelmileg mélyebbre nyúlnak- ezáltal a túlzott integráció könyen fragmentációhoz vezethet. 

A modell kitűnő elemzési eszköz a 2018-as európai politikai helyzethez is. Az EU egyértelműen az integráció alkotóelemeit megtestesíteni igyekvő projekt. A nemzetállamok egyre szaporodó neheztelő megnyilvánulásai természetesek, megalapozottak és szükségesek. "Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" alapon kordában tartják a gátlástalan integrációt, ezzel megőrizve a politikai egyensúlyt. Legyen az kötelező betelepítési kvóta, civil szervezeti tevékenységbe bújtatott külső befolyás, a nemzetállamok kötelessége fenntartani szuverenitásukat, identitásukat, megőrizve a nemzeti értékeket.