Nemes Társadalom

Szellemi Menedék

2019. április 02. 19:00 - Kilényi Márk

Nagyszabású, három napos nemzetközi konferenciát szervezett a Matthias Corvinus Collegium a Várkert Bazárban. A rendezvényen számos szaktekintély mellett felszólalt Nicolas Sarkozy, volt francia elnök, valamint a magyar miniszterelnök is. Orbán Viktor beszédében kiemelte- Magyarország kevésbé kedélyes nyugat európai megítélésében kiemelt szerepet játszik a nemzetközi “soft power”, ami becslése szerint 85% körüli liberális túlsúllyal rendelkezik. Megjegyezte– ezzel szemben közép-kelet európában már kiegyensúlyozottabb a helyzet.

Mint Angliában diplomázott, itthon élő fiatal, napról napra szemmel követem a Magyarországgal kapcsolatos külföldi médiavisszhangot, mely egyre kevésbé titkolja vágyvezérelt természetét. A nehézsúlyú sajtóbefolyással bíró liberális elit, látván a hazánkból eredő, az európai népek köreiben továbbgyűrűző, a szuverenitás szerelmét tükröző gondolatok erejét, hatalmát féltve igyekszik saját érdekei mentén irányítani a közvéleményt. Még egy Nagy Britannia súlyú ország eltávolodása– mely döntést migrációval kapcsolatos meglátásai jelentősen befolyásoltak– sem tudta rávenni a szellemi hűbérurakat, hogy szorosan fülükre tapasztott kezüket leengedjék, s az általuk hangosan hirdetett “kritikus gondolkodás” fővesztés terhe melletti bűnét maguk kövessék el.

A konferenicára ellátogató médiaszakemberek közül többen panaszkodtak. A kávészünet kötetlen beszélgetései során kifejtették otthoni tapasztalataikat, különös hangsúlyt fektetve a bürokratikus intézményi hierarchia politikai egyoldalúságára, mely egyszerűen elnyomja, vagy megbélyegzi azokat, akik írásaikban megkérdőjelezik a migráció geopolitikai folyamatának erkölcsi, kulturális, vagy biztonságpolitikai aspektusait. Vannak akik munkahelyüket féltve véleményüket inkább magukba fojtják. Mások szerint számos szerkesztő egyszerűen kiszórja azon cikkeket, melyek nem tükrözik a föderalista fősodrást. Többen már inkább álnéven, kisebb körökbe húzódva, “underground” blogok keretein belül folytatják a véleménnyilvánítást. Egy dolgot mind kiemeltek- kevés ilyesfajta kezdeményezés születik manapság a kontinensen, ahol ennyire őszintén beszélhetnek. 

Szólj hozzá!

Szellemi Felcserélés

2018. július 16. 10:50 - Kilényi Márk

Berlinben a föderalistáknál jártam egy ifjúsági konferencián, mely "Európa Megmentése" címmel az egyesített Európa eszméjére leselkedő veszélyeket vitatta meg. Volt szó a bevándorlásról, a populizmusról, és a nemzetállamok európájáról is. A konferencia csúcspontja egy kerékpáros demonstráció volt, melyen a Berlini és több nemzetközi európai fiatal saját készítésű zászlókkal, mellényekkel földíszítve, megafonnal kántálták hogy “no borders, no nations, united celebrations” (határok nélkül, nemzetek nélkül, egyesítve ünneplünk). Egy magyar vendégtársammal Dénessel a Minority Safepack egyik kidolgozójával átbeszéltünk pár idealizmusukban rejlő logikai gyengeséget, majd igyekeztünk kicsit kiegyensúlyozni a vitákat. Szijjártó Newsnight-os interjúja láttán mintha elgondolkodtak volna, viszont a migráns-menekült közötti választóvonal legtöbbjük számára már gordiuszi csomónak bizonyult.  Az 50 részvevőből legalább 45 fiatal szerint az EU belső rendszerét az amerikai példáról kellene modellezni, ezentúl az európai népeknek kötelessége lenne otthont nyújtani a partra érkezőknek. 

Furcsálltam a disszonanciát a föderalista fiatalok világnézete és a 2018-as európa politikai valósága között. Eszembe jutott Szalai Zoltán cikke mely részletesen kifejti a nyugati egyetemi világ liberális mivoltának okait. Elgondolkodtam- ha az egyetemek elitje ragaszkodik egy süllyedő ideológiai irány fenntartásához, az új generációk a tanteremből kilépve nem lesznek összhangban a valósággal.

Ekkor ébredtem rá hogy ez a folyamat talán tudatosan gerjesztett. Ha a szellemi elitnek nem tetszik az aktuális európai politika iránya, az általuk irányított rendszert felhasználhatják arra hogy olyan értelmiséget termeljenek, mely az általuk megszabott értékrendszer mechanikájának megfelelően gondolkozik, erre építve cselekszik. Ahelyett hogy a diákok kezébe adna eszközt- maguk a diákok válnak eszközzé. Lassú, csaknem láthatalan művelet- egyenlőre tétlenül nézzük. Erről Renaud Camus francia konzervatív gondolkodó Grand Ramplancmant (Nagy Felcserélés) elmélete jut eszembe, mely végső soron totalitarianizmusba véli torkollni a modern világ tapasztalható változásait. Camus szerint ennek egyik fő elve a népesség felcserélése: azaz hogy “az uralkodó elitek módszeresen cserélik fel a tősgyökeres európai lakosságot nem európai eredetű népcsoportokkal”.

Úgy vélem aminek Európában szemtanúi lehetünk az nem más mint egy lappangó szellemi felcserélés, mely hosszú távon ezt a népességcserét is elősegítheti. A liberalizmus elé táruló ösvény ködbe borulni látszik- de míg a tudományos elit saját eszközévé kovácsolja az új generációkat, Európa jövője is bizonytalan.

Szólj hozzá!

Polgári Kényelem

2018. június 06. 15:53 - Kilényi Márk

A választások eredménye óta megszaporodni látszik a vidékellenesség mind a nemzetközi, mind a magyar liberális körökben. Egyre többet találkozni cinikus megnyilvánulásokkal az ellenzéki oldalon vidéki választókat bírálva: “megvették őket kilóra”, “paraszti gondolkodás” és hasonló egyéb kifejezések sokasodnak az online közösségi portálokon, fórumokon. Nyugati egyetemeken, akadémiai körökben hasonló hangulatváltozás tapasztalható. Első kézből emlékszem egy tanár negédes mosolyára, miközben órán csoportelőadásunk során pozitív fényben tüntettem fel az általuk populizmusként előszeretettel csúfolt nemzetállamok rendszerét. Az óra végén megjegyezte- szerinte a nemzetállamok erősödése csak amolyan “speedbump” (fekvőrendőr) a liberális internacionalizmushoz vezető úton egy federális európa felé. 

A tananyag részeként az általuk Populist Far Right-ként (populista szélsőjobb) felfogott pártok kialakulásáról, előzményeiről tanultunk, mint az új európai irányváltás úttörőiként. Kriesi et al (2006) szerint a globalizáció kétpólusú győztes-vesztes társadalmat alkotott, melyet a túlzottan szabadjára engedett neoliberalizmus egyre növekvő kontraszttal súlyosbított. Franciaország is kitűnő példa erre. A Les Trente Glorieuses eleinte mindegyik társadalmi osztálynak hasonlóan kedvezett- a háborús időszak utáni kapitalizmus és nemzetközi kereskedelem által gazdaságilag ismét magukhoz térhettek a franciák, olyannyira hogy ez idő alatt a bavándorlás is jelentősen megnövekedett. A három évtizednyi optimizmusnak az 1973-75-ig tartó válság vetett véget melynek során a GDP növekedés csaknem a felére csökkent, a munkanélküliség nőtt, a munkásosztály egyre jobban érezte a gazdaság nyomását. A megcsappant profitok egyre szabadelvűbb irányvonalat vontak maguk után, a dirigisme-től való távolodás által elterjedt a külső erőforrások igénybevétele, a kiszervezés, melyek az automatizálással fűszerezve mind a munkásosztály helyzetét rontották tovább. Míg ezáltal a francia liberális elit sikeresen elért egy poszt-materialista szintet, a globalizáció politikai visszhangja hamar utolérte a neoliberalizmus fájdalmas belföldi következményeit. 

Ignazi (1992) szerint kialakult egy általános kiábrándultság a “mainstream” pártokból. A társadalmi osztályok közötti növekvő külömbségeket látva egyre kevesebben hitték el hogy a régi pártok az átlagember érdekeit képviselik. Megváltozott a társadalmi mentalitás- míg sokáig a szavazás a választópolgárok identitásának egyfajta megerősítése volt a választott pártok által, újonnan az emberek inkább konkrét értékeiket kívánták kifejezni az “issue-based voting” (témaalapú szavazás) által. A 2018-as oszággyűlési választás eredménye is igazolhatja a témaalapú kampányok sikerességét, a valós társadami igények szem előtt tartásának fontosságát. 

A választások azt is egyértelműen kimutatták hogy a magyar baloldali elit nagyrészt a fővárosba tömörül. A globalizáció előnyeit európa-szerte szintén a fővárosok élvezték a legjobban. Honfitársaink többsége viszont nem Budapesten él. Az ellenzékben ritkán tudatosul hogy míg Budapest Magyarország fővárosa, Budapest nem maga az ország, sőt Magyarország sokakban a határon túl is létezik. Cinikus megnyilvánulásaik a vidékiek és határon túliak ellen csak sokak realitásától való távolságukat jellemzi. Az európai politika bizony irányt váltott: az elfeledett, hátrahagyott népek hangja erősödik. Kacsintgathat Brüsszel felé a liberális elit- ám talán itt az ideje ráébredni hogy a polgári kényelem küszöbén túl is van élet.

 

mandiner.hu

Szólj hozzá!

21. Század: Politikai Keretrendszer

2018. május 30. 13:19 - Kilényi Márk

Európa történelme csaknem egy évszázadon át világvezető státuszra aspiráló államok versengésének eredményeként volt értelmezhető. A hidegháború vége és az európai integráció viszont új, békésebb korszakot jellemez. A fegyveres konfliktusok egyre inkább diplomáciai vagy gazdasági konfliktusok alakját öltik a 2000-es évek óta Európában. 

Hogyan értelmezzük az európai politikát a 21. században? 

John Lewis Gaddis szerint a hidegháború utáni korszakot az integráció és fragmentáció versengése jellemzi. Gaddis szerint az integráció elemei a kommunikációs forradalom, gazdasági egymásrautaltság, közös biztonsági megoldások kidolgozása, valamint ezen elemek kombinációjának eredményeképpen a szabad ötleteken és béke fenntartásán keresztül való integráció. Ezen elemek alternatívájaként a fragmentáció alapelemeit a nemzetelvűségben és a gazdasági protekcionizmusban látja. 

Gaddis bár amerikai, nem elfogult az integráció elemeinek mértéktelen támogatásával kapcsolatban. Belátja hogy az emberek, árucikkek, és technológia gátlástalan nemzetközi áramlásának nem feltétlenül pozitív a hosszútávú hatása, sőt a nemzeti szuverenitás és a nemzeti identitás végét jelentheti. Ezzel szemben a szélsőséges nacionalizmus és a gazdaság túlzott korlátozása szintén nemkívánatos eredményt hozhat, Gaddis szerint végül anarchiába fullad. 

A fékek és ellensúlyok rendszeréből kiindulva Gaddis ezen két erő egymás általi ellensúlyozását ajánlja a politikai egyensúly fenntartása érdekében. Óvaint, hogy míg az integráció elemei újabbak, a fragmentáció gyökerei történelmileg mélyebbre nyúlnak- ezáltal a túlzott integráció könyen fragmentációhoz vezethet. 

A modell kitűnő elemzési eszköz a 2018-as európai politikai helyzethez is. Az EU egyértelműen az integráció alkotóelemeit megtestesíteni igyekvő projekt. A nemzetállamok egyre szaporodó neheztelő megnyilvánulásai természetesek, megalapozottak és szükségesek. "Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" alapon kordában tartják a gátlástalan integrációt, ezzel megőrizve a politikai egyensúlyt. Legyen az kötelező betelepítési kvóta, civil szervezeti tevékenységbe bújtatott külső befolyás, a nemzetállamok kötelessége fenntartani szuverenitásukat, identitásukat, megőrizve a nemzeti értékeket. 

 

 

Szólj hozzá!

Az EU az amerikai elit érdekeit tükrözi

2018. május 29. 19:38 - Kilényi Márk

Az Európai Unió belső struktúrája az amerikai elit érdekeit tükrözi. Egységes, stabil, közreműködő partnerként Európa Amerika számára hatalmi legitimációt, biztonságot jelent, melyek fenntartása létfontosságú a világvezető státusz megőrzéséhez.

Tizenkét éve iskolám aulájában két történelemtanár beszélgetését hallgattam, gyerekeikről tanakodva. Egyikük panaszkodott, hogy fiát sosem érdekelték a magyar népmesék, helyettük inkább amerikai rajzfilmeket néz. Másikuk szerint talán nem készül elég magyar rajzfilm, azért. Akkor merült fel bennem először a kérdés: hogy lehet az, hogy míg János vitéz nem világhírű meseikon, Miki egeret az egész világ ismeri. Petőfi irodalma immerzív, tanulságos, kultúránk pedig történelmileg jóval idősebb, mint az amerikai. Jankovics Marcell munkája a magyar mozgóképtörténet első, egész estés rajzfilmje volt. 1973-ban a Hanna-Barbera meg is vette a jogait, hogy felvásárolja a konkurenciát. Filmkultúránk kincse azóta, 45 éve egy amerika iratraktárban porosodik más népek értékeivel együtt. 

Az Amerikai Egyesült Államok kialakulása és történelme morális szempontból számtalan ponton vitatható, bár tény, hogy geopolitikai szempontból a világ egyik legerősebb államává nőtte ki magát a századok során. Az unilateralizmus realista gondolkodásmódjából kiindulva Amerika világvezető státuszra törekvő ország, mely stratégiai érdekeiből kiindulva napunkig befolyásolja számos állam gazdasági, politikai és ideológiai fejlődését. 

A Nyugat önmagát kihirdető világvezető törekvéseit az iraki háború óta egyre több ország tekinti kritikus szemmel – sokak szerint hegemóniájuk hanyatlik. Az új orosz médiatörvény, mely több tucat amerikai hírcsatornát politikai vádol manipulációval, globális dominóeffektust indíthat el. Míg ambíciózus álom egy állam számára, hogy 193 ország fejlődését szabályozza, se nem morális, se nem reális. Eltorzítja az egyéni választás szabadságát, folyamatos elnyomást eredményezve. Viszont a politikai éberség politikai erény – a világ lassú, de szemmel látható geopolitikai egyensúlybéli változásai új lehetőségeket tartogathatnak nem csak Közép-Kelet Európa, de Magyarország számára is.  

A második világháború vége hatalmi vákuumot idézett elő Európában. A Szovjetunió és Amerika közé szorult államok, köztük országunk egy nagyhatalmi sakktábla közepén találták magukat. A hitleri Németország által legyengített Európa ekkor könnyű prédának bizonyult; segélykiáltásaink az atlanti óceánon túl hatalomszerzési lehetőségként visszhangzottak. 

Az atomfegyverek globális elterjedése miatt az Egyesült Államok nemzetközi intézmények alapításán keresztül próbálta beágyazni hatalmát, ám szovjet riválisa nem támogatta az IMF, sem a Világbank létrehozását. Ennek eredményeképpen íródott Moszkvában George Kennan, amerikai diplomata Hosszú telegramja, mely ezután az amerikai külpolitika alapköveként szolgált fél évszázadon át. A terjedelmes dokumentum kiemelte, hogy a kommunista ideológia „kétségtelenül a legnagyobb veszély a diplomáciára nézve”. A hatalmi egyensúly felborítását eredményezheti a tény, hogy „ahol időszerűnek és ígéretesnek találják a szovjetek, erőfeszítéseket tesznek hatalmuk korlátainak előremozdítására”, európai befolyásuk növelése érdekében. Kennan előterjesztett taktikai megoldása a direkt konfliktus helyet egy bizonyos mérsékelt politikai visszaszorítás mellett érvelt: míg tankjaik raktárba, háborús veterán kémeik ismét bevetésre kerültek. 

A nagyhatalmi versengés a háborúk után Magyarországot újabb megpróbáltatások elé állította. Ahogy nőtt a geopolitikai feszültség az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, utóbbi annál ádázabb eszközökhöz folyamodott keleti befolyását féltve. Az ávósok egyre több polgárt hurcoltak el éjszaka, megtörésig kínozva őket az Andrássy út 60-ban. 

A Szovjetunió összeomlása után George Bush elhíresült kijelentésévé vált, hogy „nem jár győztestáncot a berlini fal tetején”. A fél évszázadnyi taktikai játszma, mely Amerika külpolitikájának, gazdasági és katonasági terveinek, hírszerzési stratégiájának alapköveként szolgált, pár hónap alatt elillant. A szovjet fenyegetés visszahúzódott, viszont az instabil, legyengült államokban könnyen kialakuló autokrata rezsimek, valamint regionális konfliktusok új veszélyt jelentettek az amerikai unilateralizmus számára. Bush elnökségének fő kérdése az volt, mihez kezdjen új világhatalmával Amerika. 

Kérdésére az Öböl-háború adott választ. Kongresszusi beszédében Bush az „együttműködés ritka lehetőségét” firtatta egy új világrend létrehozására, egy „harmonikus, terrormentes világéra, melyben az erős tiszteli a gyengébbek jogait”. Ironikus módon Bush egymástól kölcsönösen függő államai szupranacionális rendszerének élén Amerika állt, unilaterális, jövőformáló világhatalomként. Bár önmagát nem a „víziók emberének” vallotta Bush, a nemzetközi intézmények alapítása, befolyásolása, és az azokon át való érdekérvényesítés Amerika elegánsabb, kevésbé szemmel látható taktikai eszközévé vált. A két éve megjelent Soros-terv is az eredetileg Bush által megfogalmazott liberális-internacionalista rendszerre épít.  

Az Európai Unió belső struktúrája az amerikai elit érdekeit tükrözi. Minél jobban központosított a hatalom, annál egyszerűbbé válik befolyásolhatósága, szemben 28 külön államéval. Egységes, stabil, közreműködő partnerként Európa Amerika számára hatalmi legitimációt, biztonságot jelent, melyek fenntartása létfontosságú a világvezető státusz megőrzéséhez. 

mandiner.hu
Szólj hozzá!

Magyarként Külföldön

2018. május 29. 19:38 - Kilényi Márk

Akik idegenben megállták a helyüket, azokra itthon is siker várhat.

Politikai ügy lett mára a külföldön élő magyar fiatalok témája. De mit szól ehhez egy nyolc éve külföldön élő és tanuló magyar fiatal, a magyar Alkotmánybíróság alapító tagjának unokája?

Sose felejtem el nagymamám arckifejezését, amikor a kommunista megszállás sötét napjait felidézve mesélt a magyarokat elnyomó, meglopó, megtipró, népünk történelmén újabb sebet ejtő, idegen rezsimről. Külföldre párttagság hiányában nemigen lehetett utazni: ez csak egy a megannyi szabadságmegfosztás közül, amikkel egy idegen uralom kalitkába kívánta zárni a magyar nép szellemét. Zsebünkben turkálva megszabták, mennyi pénzt vihessen magával a magyar, nehogy túl messzire jusson egyre jobban penészedő, omladozó börtönrendszerükből. Lassan harminc éve, hogy a berlini fal leomlott – Európa ekkor lélegezhetett fel igazán egy század egész emberiségre kiterjedő véres, verejtékes megpróbálkoztatásai után. A megosztó, elnyomó rendszer széthullott, a Fal darabjai műanyagba öntve regélnek egy elmúlt, torz idő félelmeiről.

A hidegháború végével a 20. század politikai fragmentációja is véget ért: megkezdődött az európai integráció. Tíz éve, hogy országunk csatlakozott a schengeni zónához. Az utazás szabadságára évtizedeken keresztül kiváltságként tekintettünk.

Az új generációval együtt viszont egy új kíváncsiság is született.

A kalandvágy, a fiatalos merészség és bátorság, hogy világot lássunk, egyre elérhetőbbnek bizonyult. Szabadságunkra ébredve a magyar fiatalság messzi tájakat járhatott be, s egyre több országba juthatott el. A szabadság és az ezzel járó lehetőségek, ami a korábbi generációk számára kiváltságnak tűnt, az új ifjúság számára egyre természetesebbé vált.

*

Gyermekkoromból emlékszem, amikor édesanyám vasárnap reggel Mátyás király regéit olvasta fel nekem, amik napjainkig az igazságosság, furfangosság es moralitás leckéi a jövő nemzedékek számára. Modern infrastruktúra hiányában Matthias Rex lóháton, álruhában járta az országot, s távoli polgárok gondjaiból, ötleteiből merített inspirációt az ország irányításához. A mátyási politikából ma is tanulhatunk leckéket.

Kamaszkoromban töltött el igazán a világlátás kalandvágya – 14 éves koromban Észak-Írországba költöztem Budapestről. Egy békés, fejlődő országból érkezve, a magyar hitközösségek békés együttműködéséből kiindulva meglepett a bár burkolt, de egyértelműen tapasztalható feszültség a belfasti ír katolikus és brit protestánsok között. Bár a terrorcselekmények nagy részét sikerült megfékezni a hatvanas évek óta, a belfastiak között idegen maradtam. Néhány év múlva egy walesi nemzetközi iskolába mentem, ahol több mint 95 nemzet állampolgárai tanultak együtt, nemzetközi kulturális és különböző önkéntes programokkal gazdagítva a svájci eredetű, szigorú érettségi programot.

Nem mindennapi élmény a világ szinte összes nemzetének növendékeivel együtt élni és tanulni éveken át, sok mindenre megtanítja az embert. Az életre szóló barátságokon kívül kiváló diplomáciai képzést adtak számomra, és rávilágítottak számos utópikus világnézet idealizmusban rejlő logikai tévedéseire is. Annak ellenére, hogy az iskola Kurt Hahn egyesült világnézetére épített kísérleti intézményeként indult, a regionális országok az évek során mégis kisebb, közeli csoportokba tömörültek. A diákok sokszor külön exkluzív észak-amerikai vagy nyugat-európai összejöveteleket szerveztek, megjelentek az elutasítás jelei és a szemforgatások is. A második év végére sok ismerősömben és bennem is megerősödött a nemzeti identitás, figyelve a világ más nemzetének szokásait: egy távol tartott tükörbe tekintve jobban megérti az ember, miben is rejlik saját nemzetánek egyedülállósága. Paradox módon

éppen a nemzetközi közeg környezete erősítette meg sok diákban a hazájuk iránti büszkeséget, kötelességtudatot, a történelmük iránti alázatot.

Bár ekkor már öt éve Nagy Britanniában tanultam, rájöttem, addig nem volt szerencsém megtapasztalni a konzervatív angol kultúrát. John Walmsley-nak, iskolám Yorkshire megyei igazgatójának tanácsát követve az észak-angliai York egyetemének politika, filozófia és közgazdaság szakára jelentkeztem. Érettségi vizsgáim közepette felkeresett iskolám egy öregdiákja, egy jól ismert texasi ügyvéd. Meghívott, hogy a közép-mexikói San Miguel de Allende történelmi városában szervezzek egy nemzetközi konferenciát geopolitikai kérdésekről pár diáktársammal együtt. A konferenciát követően egy ottani két tannyelvű amerikai-mexikói iskola igazgatójának felkérésére ott maradtam angol irodalmat, valamint etika- és állampolgári ismereteket tanítani az egyetem kezdete előtt.

Latin-Amerika más világ volt. Míg Európában az idő meghatározott koncepciója tartja össze rendszereinket, a mexikóiak sosem találkoznak pontos időben az óra alatt. A spanyol „en un rato” (nemsokára) kifejezés öt perctől három napig terjedő jelentéssel bír. Ennyire lelassult, talán kissé komolytalanabb az élet a tikkasztó hőségben. Bár a hírekben sokat hallani a mexikói kartellek agresszív háborúiról, én boldog, békés és barátságos népnek ismertem meg a mexikóiakat. Kiválóan ismerték saját történelmüket: a templomtéri cipőfényező urak pár pesóért többet tudnak regélni a spanyol megszállás idejéről, a templomaikat összekötő titkos földalatti alagutakról, mint bármely történelemkönyv. Lebontott épületeik falaiból máig kerülnek elő több száz éves ezüst- és aranytárgyak, amiket más értékeikkel együtt temettek be a spanyol katonáktól féltve. Történeteiket magyarként hallgatva a megszállás jelensége nem volt idegen számomra – a kaland végére erős empátiát éreztem mexikói barátaim iránt. Míg hivatalosan tanítani maradtam, másfél év alatt sosem tanultam ennyit. Ideje volt ismét visszatérni európai földre.

*

Európa időközben megváltozott. Nyugtalanság terjedt. Míg az iskolapadban a pluralizmusról, különböző kormánystruktúrákról hallottunk, addig a hírekben a Brexit-kampány egy új narratívát ismertetett meg az európaiakkal. Az angol konzervativizmus most a yorki plakátokon mutatkozott be. Az európai társadalom először vonta igazán kérdőre a brüsszeli vezetést – a britek távozása új kérdéseket vetett fel az Unió országaiban. A bevándorlási válsággal párhuzamosan a terrorizmus új formái jelentek meg. Közös stratégia és erős brüsszeli vezetés hiányában felszínre kerültek az európai államok közti ideológiai különbségek. Egyre több tagállam tekintett Brüsszel felé kérdő arccal, míg Brüsszel felől egyre több támadás érte Magyarországot, belpolitikánkat bírálva. Eközben egyre jobban húzott haza a szívem.

Kérdéses, hogy Európai Bizottság elnöke milyen mértékben ismerheti és tudja képviselni félmilliárd ember érdekeit, de legfőképpen az, hogy milyen szinten szólhat bele egy-egy tagállam belpolitikájába egy brüsszeli főbürokrata. Bár Brüsszel hangosan hivatkozik az uniós támogatásokra, mi egy dologban biztosan egyetértünk – a magyar nép akarata nem eladó. Magyarországon már megtörtént a honfoglalás. Az igaz – és Gulyás Gergely jól látja –, hogy a németek inkább konszenzuskereséssel politizálnának, de a magyar nép történelmileg nem riad vissza a konfrontációtól, hogy értékeit és szabadságát megvédje.

Ebben szerepe lehet azoknak a tehetséges fiataloknak is, akik külföldön, idegen közösségben, idegen nyelven megállják a helyüket, és akikre – hazatérvén – itthon is siker várhat. Nem kell az ellenzéki vészmadarakra hallgatni. A magyar nemzet szabadságharcos nemzet. Régen lejárt a kommunista megszállás ideje – a kalandvágy és a kíváncsiság nem alkotmányellenes többé. Világot járó fiatalokként is hazánk „nagykövetei” lehetünk, és aztán a megszerzett tudásunkat hazahozhatjuk és kamatoztathatjuk. Így teszek én is: osztozni akarok a magyarság sorsában – itthon.

mandiner.hu
Szólj hozzá!